Csendesfény

Mit ér a szív ha nem dobban többé?Mit ér a jóság ha elveszett örökké?Mit érnek a szavak, melyek üresen szállnak?Mit ér az ígéret, ha csak kihasználnak? Égre nézve, földre húzvaNincs ki utat mutatna Elmúltak már a vérrel írt ígéretek Elhagytak minket már az ősi szellemek S számot nem kérhetünk rajtukElfeledtük mind, szent tanításukSírnának ha látnák,mivé… Tovább »

Szilánkok, mik szél hajába kapaszkodnakAranyban, s feketén csillognakSzívből jöttek, messze szállnakMíg földre hullnak, s porrá válnak Könnyekből, és haragból született nagy egész részeiElviselhetetlen kínok a szüleiŐrizte magában egy élet érzelmeitMagába zárta gazdája keserű könnyeit Csillog a mélyén apró arany lángNem csak kín, szép is volt tán?De mi széthullott egy újra nem lehetApró szilánkokat össze nem… Tovább »

Láttam szemed fényét a csillagokbanÉreztem illatod mezők virágábanSzíved dobbanása zene volt számomraTe voltál az Angyal kéjes álmomba Itt voltál mellettem mikor kellet ölelésedMennyei óda volt minden érintésedDe mit érnek e szavak lényegedhez képestSem szoborral, sem képpel nem adnám vissza szépséged Kedves mosolyod villantottad rámS kinyitottam szívem, s mosolygott a számS tincseidre irigyen tekint rá a… Tovább »

Halott mámor égben száll az éj feléMint vékony üveget úgy tört szétTe Júdás miért tetted?30 ezüstöd okozzon örömet Áruló lelked soha ne leljen békétSoha ne lásd meg az utad végétLegyen részed az örök bolyongásBoldogságot sötét szívednek ne találj Csókod sejlik még fel előttemMegbocsátást ne várj kiölted belőlemLegyen szemed mindig könnyel teleS fúrjon mélyre a bánat… Tovább »

Mi várhat arra kinek nincs esélyeSem otthona sem menedékeKit semmire sem tartanakKit mindenhonnan elhajtanak Kinek léte másnak már teherKit mindenki csak elfelejtFájdalmait léte keltiS csak a földben tudna békére lelni S a szeretet mit már nem érezHiába adott jót, s szépetElárvulva ül egy tönkönS szeme nem az égen, de földön S könnye csöppen le a… Tovább »

Én vagyok a gonosz aki fejedben élÉn vagyok akitől az ember félMindened az enyém mit birtokolszBárhogy menekülj tőlem nem szabadulsz Születésed előtt nekem rendelt a sorsUtolérlek a világon bárhova bújszMindig itt vagyok melletedBárhova rohansz szorítod kezemet Én vagyok a vége annak mit szeretszÉn vagyok az ki elveszi az összes szerettedetLábam ahol a földet érintiOtt többé… Tovább »

Mit vér, s gének kötnek összeKihasználja áruló szülötteNem tiszteli, kort sem szellemetElvette mi kell, s aztán “Ég veled” Másokból él, kihasználja ŐtA kedves, naiv megmentőtElveszi mije van, feléli életétFelzabálja,megeszi kenyerét Nem számít neki sem család, sem becsületKijátssza, elveszi utolsó filléreketAz ilyen árulást nem tűrheti a családFelkarolja ki a porba leszállt S megtöri lelkét az árulóknakVöröss… Tovább »

Mint szél sodor az élet felédKönnyeim , s mosolyom teszem lábaid eléS itt fekszik előtted minden tettemLégy Te harmat mi tisztítja lelkem S én leszek a nap mi szárítja könnyeidS ha földre rogysz én leszek ki felsegítAdjuk meg azt mit a másik kívánTáncoljunk együtt a lét határán Mert várok rád de lehet el sem jösszAdj… Tovább »

Utamon egyszer a mélységre leltem S varjak szárnycsapása hallatszott felettem Mikor a mélységbe néztem, csak egy izzó szempárt láttam Sötétből a fény felé kúszott S mikor felért megfogta lábam Csendesen, mit sem szólva, meresztette szemét az enyémbe Láttam mindent, mi kívánsága, mi elveszett reménye S arcán mély ráncok sorakoztak katonásan Olyanok miket egy vénen sem… Tovább »