Mélység

Utamon egyszer a mélységre leltem

S varjak szárnycsapása hallatszott felettem

Mikor a mélységbe néztem, csak egy izzó szempárt láttam

Sötétből a fény felé kúszott S mikor felért megfogta lábam

Csendesen, mit sem szólva, meresztette szemét az enyémbe

Láttam mindent, mi kívánsága, mi elveszett reménye

S arcán mély ráncok sorakoztak katonásan

Olyanok miket egy vénen sem láttam

S a szél, mint csintalan gyermek kapott ősz, hulló hajába

S tincseit messze vitte, szerte a világba

Csizmám szárát markolva suttogta rekedt szavait

Ne bántsam őt hisz még mindig vár valakit

Ne sújtsam halálra, hagyjam meg életét

Legyen bennem szánalom, hagy tartsa meg ígéretét

Nézett rám, s száraz könnycsepp gördült le ráncain

Csak néztem, s méláztam elgyötört szavain

S csak egy csendes mondat hagyta el számat

Hidd el soha nem éreznék irántad szánalmat

Homlokát csókoltam, hisz hű, s lojális a lelke

Egy utolsót sóhajtott, s visszamászott a verembe

Nagy “Dreak” András