Mint szél sodor az élet feléd
Könnyeim , s mosolyom teszem lábaid elé
S itt fekszik előtted minden tettem
Légy Te harmat mi tisztítja lelkem
S én leszek a nap mi szárítja könnyeid
S ha földre rogysz én leszek ki felsegít
Adjuk meg azt mit a másik kíván
Táncoljunk együtt a lét határán
Mert várok rád de lehet el sem jössz
Adj egy hangot mi csak is hozzád köt
Tisztító lángok között várok rád
De lehet már valaki más rád talált
Szavaim égjenek a Mennyek kapuján
S mutassák az utat hozzám
Minden nap minden percben
Várlak téged hogy létem teljes legyen
De addig marad a csendes magány
S ülök romjaim kihűlt alkonyán
Nagy “Dreak” András