Múlnak a percek, kopnak az emlékek
Nem látom már, megfakul, szépséged
Keserédes minden pillanat
Megfakult emléked, törli egy új pillanat
Egy pillanat, miben te már csak árny vagy
Átsuhansz rajtam, s a boldogság megfagy
Kitépnélek magamból, csak, hogy velem szemben állj
Széttépnélek, nem lennél többé akadály
Nyugodt perceim, te rontod meg
Tested láttán kezem megremeg
Üres szemeidbe nézve, nem látok lelket
Mikor tönkre tettél akkor elvesztetted
Elvetted az életem, üresek az órák
A fagyos percek lassan telnek, elborít a hó már
Forró nyári estéken is megremegek
Ha újra elfoglalod kihűlt szívemet
De nem engedem át újra neked
Nem engedem azt, hogy tipord lelkemet
Magamban az emlékeket mélyre temetem
S ha már nem jutsz eszembe szabad lesz szívem
Nagy “Dreak” András