Reggeli könnyek

Álmomban ért egy régi szerelem

Boldogság, s nyugalom ült lelkemen

Míg öleltem összeszűkült a világ

Csak Ő, és én, s szállnak az imák

Fohászkodom, könyörgöm

Mindenki legyen ily boldog a Földön

S nem lenne több háború

Nem lenne gyermek ki szomorú

Testét érzem karjaim között

S érzem egy Angyal felénk költözött

Szárnyaival óv, kardjával véd

Őrizz minket míg el nem jön a vég

De karjaiból szakít ki az ébredés

Könnyeket hoz reggeli napsütés

S belém égeti örök szavait

“Az álmaid a tieid, de én vagyok ki mindet megöli”

Nagy “Dreak” András

Tovább a blogra »